Rólam a novelláimban olvashattok leginkább, mert óhatatlan, hogy ne kerüljek beléjük én magam is egy-egy sorban vagy egy-egy képben.

 Ott vagyok beléjük rejtve szabadon.

 Az erdő és az emberek világa között élek pontosan félúton, így némelyik természet közeli, másik inkább közöttünk kóborol, de a legnagyobb részük e kettő sajátos összefonódásából ered.

 Mindezek ellenére nem érzem, és nem is gondolom magam írónak, mert az életemnek ez csak egy kis szigete, amin ugyan szeretek kóborolni, de aztán mindig jön egy másik hajó, ami új partokra visz. Van úgy, hogy festek ha a rajzolásból elég, és van, hogy egyiket sem művelem, mert inkább famunkához van kedvem, de tudom, hogy az Író-szigethez mindig visszatérek.

 Kismillió történet vagyok, megannyi tapasztalással. Negyven múltam nemrég, de ha sorát veszem annak, amiket volt szerencsém látni, akkor azt gondolom, hogy ritkaság számba menő élményeim voltak eddig.

 Ültem elefánt nyakában kamasz koromban az első „munkahelyemen”, voltam íjász a visegrádi várjátékokon, vezettem mentőcsónakot Felsőzsolca utcáin, álltam színpadon szarvasbőgő versenyeken, sétáltam egy hónapot az országos kéken Nagy Hideg-hegytől Sárvárig, éltem egy telet az Isten háta mögött egy nyári lakban és sorolhatnám még mi mindent csináltam ebben a kevéske időben.

  Hála a Jóistennek van családom és vannak barátaim akiket még remélem, hogy sokáig láthatok.

 Szeretem őket, mert jó emberek.

 Mindezek tükröződése ez a novellagyüjtemény. Fogadjátok őket nyitott szívvel!